„HOL VÁR ÁLLOTT, MOST KŐHALOM”. (?)
- Térdig érő romokban lévő műemlékek, akár középkori vár, akár római kori erőd romjáról van szó, passzív zárványokká, mesterségesen fenntartott létesítményekké váltak korunkban, amelyekért a társadalom szűk rétege ügyködik, lelkesedik, akiknek ezek jelentik a munkájukat vagy a hobbijukat.
- A társadalom nagyobbik részének azonban az ilyen állapotú vár, várrom térfoglaló objektum, monstrum, amelyet kerülgetnie kell, ha belterületen van.
- A részben, egészben rekonstruált középkori, újkori várak többségét a népesség töredéke látogatja, tekinti meg közelről, belülről.
- Legtöbbjük osztály-, családi vagy csoportos kirándulás keretében keresi fel a várat. Később az ekkor szerzett, tapasztalt jó vagy rossz élményéhez köti a hozzáfűződő személyes kapcsolatát.
- A látogatók nagyobb részének kötelező turisztikai célpont, leginkább az innen elérhető tájképi látvány nyújt pozitív és maradandó élményt.
- A várak társadalmi preferenciájában jelentős tényező a társadalom átlagos történelem-ismeretének, nemzeti identitásának, lokál-patriotizmusának a mértéke. Ez a mérték minél nagyobb, annál jobban karbantartott és a köz javára kellően hasznosított települési objektummá válik a vár.
- A várakban rendezett események, attrakciók, múzeumi kiállítások által generált turisztikai intenzitás vonzóbbá teszik, tehetik a várakat, sőt még a vár-romokat is.
Vannak köztük a társadalmi érdeklődés perifériáján egzisztáló, és vannak éppen hogy a társadalmi erőtér centrumának is keretet adó frekventált várak (pl. Budai Vár, Pozsonyi Vár, Bécsi Burg, stb.) a Duna mentén. Hozzátéve, hogy ez utóbbiaknak már a keletkezésük idején is kiemelt közfunkciójuk volt.
- Mégis a várak többsége az adott település épített környezetének úgynevezett „rozsda-övezetéhez” hasonlóan a megújítandó „rozsda" objektumai közé tartozik.
- A várakat fenntarthatóvá leginkább a kilátó funkciójuk, valamint a kulturális örökség-megőrző állami kötelesség teszi, amit felerősíthet – de gyengíthet is – a társadalom átlagos történeti ismeretei a várral összefüggésben és közvetetten az identitása a saját múltjához.
Meg kell említeni, hogy egy-egy alkalommal nagyobb közfigyelem irányul az adott várra, várakra, valamely esemény – általában évfordulók - kapcsán.
- Alapvetően azonban a váraknak a társadalom mindennapi életében szerepük nincs vagy mérsékelt, holott korunkban a középkori, újkori várak a társadalom mindennapi, aktív életének újra szerves részévé válhatnának. Még azok is, amelyeket nem kerülgetnek a városközpontokban, amelyek külterületen vannak, és nincs bennük közgyűjtemény.