Nagy az ellentét több tagállam és az EU Parlement között.
Legfontosabb nézeteltérések bizottsági felsorolása:
1) az „aktív mezőgazdasági termelő” fogalmának meghatározása;
2) hibrid KAP-alkalmazási modell bevezetése, amely új (teljesítményalapú) teljesítmény-ellenőrzési rendszert ötvöz a szabályoknak való megfelelés bizonyos fokú ellenőrzésével, amit a Parlament javasolt, de a Bizottság és a Tanács által elutasított, mert az adminisztráció bonyolultabbá válásától tartott;
3) a közvetlen támogatások szociális feltételhez kötése, amit a Parlament javasolt (a tagállamok többsége ugyanis úgy vélte, hogy e kérdést külön jogalkotási aktussal vagy nemzeti intézkedésekkel kellene kezelni);
4) a közvetlen támogatások felső határa (a Tanács szerint önkéntes, a Parlament szerint kötelező alapon);
5) az állami intervenciós időszakok egész évre történő meghosszabbítása;
6) különleges védzáradékok (az európai parlamenti képviselők javaslata szerint), amelyek alapján az uniós környezetvédelmi és egészségügyi előírások be nem tartása esetén kiegészítő vámokat vetnek ki a behozatalra;
7) a piaci válságok kezelésére szolgáló eszközök; és végezetül
8) a zöldítési struktúra, amely jelentős nézetkülönbségeket mutat az alábbiak tekintetében: a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos gyakorlatok (a Tanács a növénytermesztés diverzifikálását részesíti előnyben, a Parlament a vetésforgót szorgalmazza), az ökorendszerek minimális keretösszege (a Tanács a közvetlen kifizetések 20%-át, a Parlament pedig 30%-át javasolja), az ökorendszerekre alkalmazandó pontrendszer esetleges bevezetése (a Tanács túl bonyolultnak tartja) és végül a gazdaságok nem termelő területeinek százalékos aránya.
(Albert Massot EU Parlamenti képviselő - 2021. március)